Sziasztok!
Azt sem tudom, hogy hol is kezdjem. Tudom, tudom célszerű az elején :)
Hatalmas bocsánatkéréssel tartozom, hogy csak így szó nélkül eltűntem bő másfél hónapra. Ne haragudjatok! Azt reméltem, hogy majd a nyár folyamán bőven lesz időm a történettel és az írással foglalkozni, hogy majd egy kis előnyt is kovácsolhatok magamnak, és a részek rendszeresen érkeznek majd. Ebből gyakorlatilag semmi sem valósult meg. :/
A nyári munka sokkal több szabadidőmet és energiámat emésztette fel, mint ahogy én azt korábban reméltem. Szinte csak aludni jártam haza másfél hónapig, ha pedig szabad napom volt az úgy elrepült, hogy mire észbe kaptam már megint munka volt. De nem panaszkodom, mert olyasmit kaptam, éltem át ez alatt a pár hét alatt, amit soha sem fogok tudni igazán megköszönni. És ha ehhez az kellett, hogy hanyagoljak minden mást, nagyon is megérte.
Ha már itt tartunk... tartozom egy vallomással. Volt egy időszak az elmúlt hetek folyamán, amikor komolyan elgondolkodtam rajta, hogy van-e értelme folytatni, befejezni ezt a történetet. Sokat gondolkoztam rajta. Elbizonytalanodtam. Sokáig hezitáltam, hogy biztosan akarom-e még írni. Sokszor jóval nehézkesebben megy, nincs már meg az a lendület, ami korábban jellemezte a "munkát" és olykor úgy érzem, nincsen elég türelmem ahhoz, hogy leüljek és írjak. Főleg ha olyan döcögősen megy, mint az utóbbi időben. Emiatt sem erőltettem az írást a nyár folyamán. Lényeg a lényeg: úgy döntöttem, hogy nem fogom abbahagyni. Legalábbis nem most. Ezt a történetet még mindenképpen be szeretném fejezni. Van még egy teljes hetem, hogy kipihenjem magamat aztán én is visszakerülök a mókuskerékbe. Egyetem, tanulás, munka... Másodévesként biztos, hogy nem lesz olyan leányálom ez az év, mint az előző volt, de megbirkózom vele és igyekszem a szabadidőm egy részét az írásnak szentelni.
Nem tudom, hogy milyen időközönként hozom majd az új részeket, ahogy egyelőre a 15. fejezet érkezésének az időpontja is bizonytalan. De megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni és minél hamarabb hozni a folytatást.
Köszönöm a türelmeteket, megértéseteket és azt is, ha a fent olvasottak mellett is továbbra is maradtok, és olvastok :)
millió puszi, Csillu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha ezen sorokat olvasod, bizonyára a végére értél a fejezetnek és kialakult benned egy vélemény a fent írtakkal kapcsolatban. Hálás lennék, ha megosztanád velem, nekem sokat számítana. :)
Előre is köszönöm! ;)